A Vonzás Törvény alkalmazása 1. rész | A Reinkarnáció

A Reinkarnáció folyamata

Mielőtt rátérnék ténylegesen a vonzástörvényre, néhány dolgot meg kell említeni. Ha most először hallasz a Reinkarnációról, akkor kissé furcsa lehet ezekről olvasni. Minden kutatásom azt támasztja alá, hogy az élet nem szűnik meg a halál pillanatában, sőt! Reinkarnálódásunk a Földre már több ezer éve folyik.

Az igazi, valóságosabb élet csak odaát kezdődik, vagyis folytatódik. Küldetésben járunk itt a Földön, s pillanatnyi időre válunk csak meg igazi identitásunktól. De miért tesszük ezt már oly hosszú ideje?

A Lélek Útja

Mielőtt erre válaszolnék, vegyük sorra, hogy mi történik akkor, miután bekövetkezik a halál. Amikor az emberi test meghal, a lélek, vagy hívhatjuk szellemnek, azon része, amelyik inkarnálódott a testbe, kiszáll a testből egy szemvillanás alatt, és elhagyja ezt a fizikai síkot. S belép az asztrális síkra. Majd hazatér a Szellemvilágba, ahol újra egyesül az ott hagyott lélekenergiájával. A lélek képes kettéválni a leszületés előtt. Sőt kell is neki, mert akkora mértékű lélekenergiát az emberi elme nem tud elviselni, mint amekkora van a lelkeknek. Hogy ki mennyi lélekenergiát hoz magával a földi életébe, az függ egyrészt a lélek fejlettségétől és függ a küldetéstől is. Az idősebb lelkeknek kevesebb lélekenergia is elegendő, azonban egy kemény és kimondottan nehéz küldetésre jóval több is kevés lehet.

A lélek képes egyazon időben több helyre is inkarnálódni, ebben az esetben még tovább osztódik az energia, bár nem ez a jellemző. Nem véletlenül beszélek lélekenergiáról, ugyanis az energia elpusztíthatatlan, ennél fogva minden emberi lélek hallhatatlan is egyben. Az öröklét a jussunk születésünktől fogva, melyet arra kell használnunk, hogy folyamatosan fejlődjünk és tanuljunk.

Miért jövünk a Földre?

Tanulás céljából inkarnálódunk ide a Földre, ami az egyik legnehezebb bolygó azon bolygók sorában, ahova ezt megtehetjük. Miért is választjuk akkor a Földet? Mert sokszínűségének ellentétpárjai vonzanak minket, és mert alig várjuk a kiteljesedést a küldetésünkben. Határozott elképzelésekkel, elvárásokkal, vágyakkal és ambícióval érkezünk ide. Sokszor megtettük már ezt, és még sokszor meg is tesszük. Több ezer éve ide járunk inkarnálódni, s a számát sem tudjuk már mennyi életet éltünk itt.

Meddig tart a reinkarnálódás folyamata?

Hogy mikor lesz vége ezeknek az inkarnálódásoknak? Az csak is tőlünk függ. Vannak olyan fejlett lelkek, akiknek már nem kell többet inkarnálódni. De neked és nekem, mint látod, kell még. Dönthetünk ugyanakkor odaát arról, hogy többé nem jövünk ide, de csak úgy fejlődhetünk és tanulhatunk gyorsan és a legnagyobb mértékben, ha tapasztalunk, és átélünk dolgokat. Ehhez pedig inkarnálódni kell az emberi testbe. Nem büntetésből jövünk a Földre, és nem is börtönben vagyunk itt. Bár a lélek a küldetés alatt általában csak hat éves korig járkál ki az emberi testből, lehetőségünk van elhagyni a testet minden éjszaka. S tesszük is rendszeresen.  Az ilyenkor szerzett tapasztalatokat nem jegyzi meg a lélek.

Odaát a Szellemvilágban csoportokba verődre tanulunk a hozzánk hasonló fejlettségi szinten lévő lelkekkel.  Mondhatni iskolába járunk odaát is, és itt is kijárjuk a Földi élet iskoláját. Leckéket is kapunk a küldetéshez, melynek elvégzése, figyelembe vétele is csak tőlünk függ.

A küldetésünk végeztével be kell számolnunk a küldetésről, és hogy mit sikerült megvalósítani belőle. Ezt ne úgy képzeld el, mint a bíróságon, ahol kihallgatják az elítéltet vagy a tanúkat, hanem mint egy értékelés az elvégzett munkáról egy meetingen. Még akkor sem, ha önszántadból szakítod meg az inkarnációt. Nézzünk meg erre egy példát;

Az öngyilkos, aki mindig feladja

Ismét korán jöttél, s ezért csalódottak vagyunk. Hát nem tanultad meg, hogy ugyanaz a feladat egyre nehezebbé válik minden egyes olyan élettel, amit Te szakítasz meg? A viselkedésed több okból is önző. Nem utolsó sorban azért, mert óriási fájdalmat okoztál azoknak, akik szerettek téged. Még meddig akarod újra és újra eldobni azokat a tökéletesen jó testeket, amelyeket adunk neked? Szólj, ha végre készen állsz, hogy fölhagyj az önsajnálattal, és véget vess önmagad alábecsülésének. Részlet Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja c. könyvéből

A küldetés igen sokrétű lehet, és a célok is eltérőek minden embernél. Fejlettségi szinten sem állunk egy szinten, de ugyanakkor nem szabad az emberek fölé és alá sem helyezned magadat, bármit is gondolsz magadról, mert az nem vezet eredményre. Cél lehet a koncentrációs táborban való vígasznyújtás éppúgy, mint az ötéves gyermeked elvesztéséből fakadó hiány átélése is. Azonban kijelenthető, és minden jel arra mutat, hogy minél nehezebb életed van, annál inkább fejletteb vagy lélek szinten. Ugyanis a fejletteb lelkek szeretnek nehezebb életeket is bevállalni, hogy ez által felgyorsíthassák a fejlődésüket.

Az is általánosságban elmondható, hogy akikkel egy csoportban tanulsz odatát a Szellemvilágban, ami többé kevésbé 5-15 főt jelent, azokkal együtt veszel részt a küldetésben, noha nem kell, hogy egyszerre szülessetek le ide.

Az Élet kiválasztása

Beszéljünk egy kicsit az élet kiválasztásáról. Mielőtt leszületsz ide a Földre, határozott elképzelésed van már arról, hogy ki akarsz lenni, és mit akarsz megtapasztalni a következő életedben. Odaát, minden léleknek van egy tanára, aki ezekben a kérdésekben segít. Az életválasztó helységbe érve már nem csak benned körvonalazódtak az elképzeléseid, hanem azokban a mester lelkekben is, akik alternatívákat kínálnak arra nézve, hogy mely életek, testek felelnek meg leginkább az elképzeléseidnek. Ez úgy történik, hogy ebben az életválasztó teremben, mint egy filmszerűen, mozgóképeket vetítenek eléd, és akár bele is léphetsz az adott élet történéseibe, hogy el tudd dönteni, hogy az az élet passzol-e hozzád, vagy neked való-e. Több alternatíva közül választhatsz, de általában ezekben van olyan, ami megtetszik, és azonosulni tudsz vele. Ha mégsem, akkor a keresés tovább zajlik.

Amikor a döntést meghozod, és elvállalod a küldetést, elvállalod a szerepet is, amit el kell játszanod. Bár ez a szerep inkább hasonlít egy drámához, mint egy vígjátékhoz. Azzal, hogy leszületsz ide a Földre, az inkarnációs szerződés is létrejön. Mely fel nem bontható;

Amikor leszületünk ide, elfelejtjük az összes eddigi életünket, amelyben szerepet vállaltunk. Azonban az amnézia csak időleges. S amikor visszatérünk, (hazatérünk) a tudás újból rendelkezésünkre áll majd, legkésőbb mikor újra egyesülünk a hátrahagyott lélekenergiánkkal.

A Forrásenergia

A hátrahagyott lélekenergiánk addig tovább létezik és tanul a Szellemvilágban. Mint ahogy azt már korábban is említettem a lélek képes kettéválni. Ezt a hátrahagyott lélekenergiát hívjuk az egyszerűség kedvéért Felsőbb Énnek, vagy Forrás Energiának. Egy olyan Énnek, ami nem fertőzött a Földi élet szenvedéseitől és tapasztalataitól. Tiszta, erőteljes lélekenergia. Általában a lélek 25-50 %-át viszi csak el a küldetésre. De az sem kizárt, hogy ennél többet, vagy jóval kevesebbet.

A Forrás Energia kiterjesztése vagy csupán. És minél többször hangolódsz rá a Forrás Energiádra, annál szebb és gazdagabb lesz az életed. De ne szaladjunk ennyire előre.

Küldetésben vagyunk itt a Földön. Szerepet játszunk, melyet az inkarnációs szerződés értelmében nem bonthatunk fel semmilyen körülmények közt. Tanulni és tapasztalni jövünk ide, hogy fejlődjünk. Tanulmányaink a Szellemvilágban sem érnek véget. Különböző fejlettségi szinten állunk, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek fölé vagy alá kell helyeznünk magunkat. A fejezet zárásaként egy idézet Newton, Lelkünk útja c. könyvének 3. részéből;

A Küldetés

A Földre jönni nagyjából olyan, mint otthonról egy külföldi országba utazni. Egyes dolgok ismerősnek tűnnek, mások azonban – amíg hozzájuk nem szokunk – igen furcsának. Különösen a könyörtelen körülmények. Az igazi otthonunkban abszolút béke, teljes elfogadás és tökéletes szeretet honol. Az otthonuktól elszakított lelkekként nem feltételezhetjük, hogy ezek a csodálatos dolgok mindig ott lesznek körülöttünk. A Földön meg kell tanulnunk megbirkózni az intoleranciával, a haraggal és a szomorúsággal, miközben az öröm és a szeretet után kutatunk. Az úton nem veszíthetjük el, az integritásunkat, nem áldozhatjuk fel a jóságot a túlélés kedvéért, és nem viszonyulhatunk a körülöttünk élőkhöz sem felsőbb, sem alacsonyabb rendű lényekként. Tudjuk, hogy a tökéletlen világbeli létünk elősegíti, hogy értékelni tudjuk majd a tökéletesség igazi értelmét. Mielőtt elindulunk egy új életben, bátorságot és alázatot kérünk. Ahogy növekszik a tudatosságunk, úgy növekszik létezésünk minősége is. Ilyen a mi próbatételünk, s az a végzetünk, hogy kiálljuk a próbát. Részlet Dr. Michael Newton – Lelkünk Útja c. könyvéből.

Google+ megosztás

Használd az egyéb megosztó ikonokat:

Szólj hozzá Te is! (Jelentkezz be előbb a Facebookra!)

Osszad meg ezt a cikket: